nagyajtai Cserey Ignác honvéd ezredes, született: Bardóc, Udvarhelyszék, 1803. április 7-én. Édesapja Cserey Sámuel földbirtokos, Udvarhelyszék királybírája, édeasanyja Árkosy Júlia.
Magyar, székely primor, református vallású, 1836-tól felesége szül. Katona Zsuzsa (meghalt Komáromban 1876-ban), két gyermek apja (Árpád ügyvéd 1842-1874. és Júlia Sztankó)
1822-től hadfi a 15. (2. székely) határőrezrednél. 1829-től nemesi testőr, folyamatosan szolgálva 1844-től főszázados a 33. gyalogezredben. 1830-ban magyar gárdistaként Bécsben részt vett Ferenc József keresztelőjén. 1848 áprilisa végétől a nemzetőrség szervezésére felállított Országos Nemzetőri Haditanács Gyalogsági Osztályának főnöke.
A márciusi forradalom után a császári adminisztráció Magyarország kisebbségi nemzeteit fellázította a magyar kormány ellen, a szerbek, majd a horvátok, románok és szlovákok elkezdtek fosztogatni és magyar testvéreiket gyilkolni. A kormánynak sürgősen lépnie kellett, meg kellett szerveznie az önvédelmet. Cserey Ignác az elsők között jelentkezett az önálló magyar honvédseregbe. A tapasztalt kapitányt megbízzák az első két honvédzászlóalj megszervezésével.
Május második felétől irányítja a Pesten alakuló 1. és 2. honvédzászlóalj toborzását. Május 29-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezi a Budai 2. Honvédzászlóalj parancsnokának. Június 8.-án őrnagyi rendfokozatot kap. A toborzásra és kiképzésre alig egy hónapja van. 1848. június 24-e a zászlóalj lobogójának felszentelésének dátuma, a honvédzászlón a következő felirat olvasható: „Él magyar, áll Buda még!”.
Cserey őrnagy zászlóalja azonnal elindul Délvidékre és napokon belül szinte minden átmenet nélkül a bácskai harcok színterére kerül. A zászlóalj hősiesen harcol a szerbek ellen, majd a péterváradi erőd védőrségéhez csatlakozik.
Cserey Ignácra hamarosan még nagyobb feladatok várnak. Október 1-jétől alezredes, az Erdélyben alakuló honvédzászlóaljak főfelügyelője Kolozsváron. November 20-tól a kolozsvári hadmegye parancsnoka.
December 31-től az egyesített nagyváradi és kolozsvári hadmegye parancsnoka és az újoncozás felügyelője Nagyváradon. Ebben a beosztásában 1849. május 25-én ezredessé nevezik ki.
Világosnál esik fogságba. Aradon 1849. november 15-én Haynau golyó általi halálra ítéli. Büntetését november 24-én hét év várfogságra enyhítették. 1852-ben kegyelmet kapott, Komáromból szabadult.
1867-től Heves megye közgyámja, a megyei és az egri honvédegylet tagja, neki köszönhető a kápolnai csata emlékművének a felállítása is. 1888—1896 között a budapesti Honvéd Menház parancsnoka.
A Honvéd Menház parancsnokaként ő vezette 1894-ben Kossuth Lajos temetésén a gyászmenetet.
1896-ban végleg Egerbe költözött. 1897 január 4-én hunyt el, sírja Egerben, a Hatvani temetőben van.
Hagyományőrző zászlóaljunk kiemelten ápolja Cserey Ignác ezredes emlékét. 2017-ben szülőfalujában, a székelyföldi Bardocon a református templom kertjében kopjafát emeltünk tiszteletére. Minden ősszel ellátogatunk az emlékhelyre és méltó ünnepség keretében emlékezünk a hős honvéd ezredesre. 2020 óta Egerben, sírhelyénél is tisztelgünk emléke előtt.
(Összeállította: Berlinger Gábor)
Szemelvények, emlékek Cserey Ignác életőből:
Cserey Ignác, császári gárdistaként
Mária Terézia magyar királynő a magyar nemzetnek a hétéves háborúban az uralkodóház iránt tanúsított hűsége és önfeláldozása némi jutalmául, királyi udvara fényének emelése, s a magyar ifjak kiművelése végett határozta el magyar királyi testőrsége (königlich-ungarische (k.u.) Leibgarde) felállítását nemes magyar ifjakból. A testőrséget ez időtől fogva egész 1848-ig a magyar dicsőség képviselőjének tekintették a magyar kiváltságos osztályok.
Nagyajtai Cserey Ignác 1830-ban magyar gárdistaként Bécsben részt vesz Ferenc József keresztelőjén.
Fiatalkori portréját még császári gárdistaként Ruptrecht Johann festette 1831-ben. (Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy)
A császári udvar portréfestészetének teljes kelléktárát a maga pompájában felvonultató bécsi Ruprecht Johann által festett, nagyméretű, módosan keretezett portré – ahogy a rajta levő felirat tudósít – Cserey Ignác honvédezredes gárdistakori arcképe.
Cserey Ignác, mint fertálymester
Fertálymesteri tabló 1876-ból. A fertálymesterek akkortájt önkormányzati városvezetők voltak. Egy évig tartó szerepük és feladatuk főképpen arra irányult, hogy a főbírótól kapott utasítások értelmében ügyeljenek a város rendjére, s képviseljék egy-egy városnegyed érdekeit az elöljáróságon. (Cserey Ignác jobbról a harmadik)
Cserey Ignác, a Honvéd Menház igazgatója 1888-1896
Az 1867-es kiegyezés után számos honvédegylet alakult szerte az országban, hogy a szabadságharc emlékét ápolják, de a csatákban elesett katonák hozzátartozóinak megsegítését, illetve a még élő volt honvédek ellátását is célul tűzték ki. 1872 őszén ünnepélyes keretek között adták át „a pesti Agghonvédek Menedékházát”.
A Soroksári út 62. szám alatt – a közadakozásból nyolcvan fő elhelyezésére tervezett Honvéd Menházban – az 1848/49. évi szabadságharc rokkant vitézei töltötték csendes visszavonultságban hátralevő éveiket. A lakók egyenruhát viseltek, térítésmentes ellátást kaptak és némi napidíjban is részesültek. Az idős honvédek „kaszárnyai” viszonyokhoz hasonló napirend szerint éltek, az ébresztő és a takarodó közti idejüket ügyeletes tiszt felügyelte. Az intézményből való eltávozást és szabadságolást a Menház parancsnoka engedélyezte.
Cserey Ignác ezredes 1888-1896 között vezette az intézményt, és a megtiszteltetés is érte, hogy Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetésén ő vezette a koporsó mellett feslorakozó agg honvédeket. A Honvéd Menház utolsó lakója 1927-ben hunyt el, az épületet a második világháború során bombatalálat érte és megsemmisült.
Kossuth temetése, 1894.
Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetésén fontos és megtisztelő feladatot kaptak a Menház öreg lakói. A koporsót a lovas rendőrök mögött az agg vitézek kísérték – nyolcvanhat esztendős parancsnokuk – Cserey Ignác ezredes vezetésével, mivel a hivatásos katonáknak szigorúan megtiltották a részvételt.
Ismertető szöveg: “A másik feltűnő csoport volt az 1848/9-iki öreg honvédek csapata. Az országos honvédegyletek képviselői, Péchy Tamás elnök és a honvédmenedékház tagjai díszegyenruhában, Cserey Ignácz ezredesük vezetése alatt. Szabadságharczunk veteránjai közt egész sereg érdekes alak volt. Roskatag aggastyánok búsan lépdeltek a még mindig egyenes tartású öreg honvédek mellett. Egyben mindannyian egyeztek: köny ragyogott mindenik szemében. Némelyek úgy a törődöttség, mint a nagy fölindultság miatt aligalig tudtak járni is, de azért mindnyájan megtették a hosszú utat a temetőig. Az utczákon felgyülemlett sokaság tisztelettel köszöntötte az öreg honvédeket, a kik a haza atyját utolsó útján végig kisérték. ”
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1894. április 15.)
Cserey Ignác 1848-49-es honvédezredes sírja, aki a pesti honvéd-menedékháznak volt főparancsnoka. Ezt a menedékházat az uralkodó méltóztatott kegyesen engedélyezni a kiegyezés után az elaggott negyvennyolcas honvédek számára. A sírvers így emlékezik: „Nagy volt mint honfi, nagy mint ember, s barát.”
A Kápolnai csatára emlékező emlékhely obeliszkjét 1878-ban állította az Egri Honvédegylet, amelynek vezetője Cserey Ignác volt. Egerben a Hatvani temetőben látható nem messze Cserey Ignác sírjától:
Cserey Ignác végkielégítési jegyzőkönyve (1896. április 1.)
Szemelvények:
Kossuth Lajos összes munkái XIV:
“Cserey Ignác alezredes, nagyváradi hadmegyei parancsnok felterjesztésére:
Cserey alezredes január 14-én kelt jelentésében kérte gr. Haller Sándor bihari nemzetőrségi őrnagy Nagyváradra küldetését, hogy ott városi nemzetőrséget alakítson; kérte Beőthy Ödön kormánybiztost Bihar megyére is teljes hatalommal felruháztatni; jelentette, hogy Hodossy Miklós kormánybiztost és a hatóságot felszólította nemzetőrsereg alakítására, a gyanúsan viselkedő Müller Ede kereskedőt Nagyváradon terjesztett hírei miatt lefogatta s mellékelten küldi útlevelét, mely ha valódi, kéri visszaküldését. Kossuth válasza:
Alezredes úrnak f. hó 14-éről 57. szám alatt kelt felterjesztése részletei nyomán a honvédelmi bizottmány körülményekhez képest rendelkezni fog.
Az elfogatott Müller Ede uti levele, minthogy az valódi, iderekesztve visszaküldetik.”
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 471.